I.
a) Balassi Bálint indíttatása
b) Meghatározó állomások
II.
a) A végvárak élete
b) A vers szerkesztése
c) A vers üzeneteIII. A költő hősi halála
A 16. század gazdag irodalmi életében Balassi Bálint az első magyar költő, akit irodalmunk klasszikusának tekinthetünk. Tehetségével és kitűnő formaérzékével felülmúlta kora átlagköltőit. Ízig-vérig reneszánsz egyéniség volt. Életének minden eseménye hozzátartozik a reneszánsz kor világához: a vitézkedés és a szerelem, a felekezetváltoztatás vagy a házasság. Ő szólal meg először verseiben magyarul.
Stílusának jellemző sajátossága a harmónia igényéből fakad. A reneszánsz kor minden ismérve kimutatható költeményeiben: a szerelem, a haza iránt érzett szeretete. Ő mondja ki először az „Édes hazám” gondolatát. Legfontosabb forrásai: a humanista költészet, a már meglévő magyar költészeti előzmények, valamint a kódexirodalom.
Balassi 1554-ben Zólyom várában született egy arisztokrata családban, ahol kitűnő nevelést kapott Bornemisza Pétertől. Kilenc nyelven beszélt. Az európai kultúrát a nürnbergi egyetemen sajátította el. Már a Habsburg-hadseregben vitézkedett. Apját 1569-ben koholt vádak miatt letartóztatták, a család ekkor Lengyelországba menekült. Balassi, hogy a család hűségét bizonyítsa, elmegy az erdélyi fejedelem elleni hadjáratba, ahol fogságba esik. A fogság Báthory István fejedelem udvarában azonban barátsággá alakul, olyannyira, hogy az 1576-ban lengyel királlyá választott Báthoryt Balassi követte. Ezt a bécsi udvar felségárulásnak minősítette, s a családot véglegesen tönkretette. Talán ez a fájó családi háttér és Balassi humanista emberszemlélete fejlesztette ki költészetében azt a mély, hazafias érzést, melyet addig senki nem fogalmazott meg a magyar irodalomban. Ő írja le először magyar nyelven „Ó én édes hazám, te jó Magyarország”.
A korabeli európai humanista költészetben a vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott harc. A 16. században eddig csak históriás énekek szóltak a katonákról, ezek epikus anyagát alakítja át Balassi vitézi énekeiben.
A versek témája a végvári vitézek dicsérete, a vitézi élet bemutatása. Balassi maga is katonáskodott, tehát alapos, pontos és hiteles képet tudott festeni a végek életéről.
Mátyás virágzó országa véres csatatérré változott. Magyarország 1541-ben három részre szakadt, a magyarokat a német és a török is sanyargatta, a török további terjeszkedésével szemben elszánt védekezés folyt. A késői feudalizmus kora, amikor Magyarországot a feudális erők növekedése, a polgári erők gyengülése, az ipar lassú és hiányos fejlődése jellemezte. Mindezt a reformáció egyre nagyobb terjedése zavarta meg.
Balassi felismerte Magyarország történelmi szerepét, felelősséget érzett hazájáért, a kereszténységért, a törökök visszaszorításáért.
Balassi 1579-ben végvári katonának állt Egerben. Viszontagságos évek után (házasság, perlekedés, a Losonczy Annával való szakítás) 1589 nyarán Lengyelországba bujdosott.
Távozása előtt írta az Egy katonaének című vitézi énekét, melyben a végvári vitézeknek állít örök emléket.
A haza eddig hiányzott költőnk szótárából, a szülőhaza csak most szépül „édes hazává”, mikor már hazátlanná vált. Az emlékek idézése kirostálta múltjából mindazt, ami szégyellni való volt, s a jelen szomorúságával szemben felragyogtatta élete valóban múlhatatlan értékeit. A költő katonai-vitézi erényeit senki sem vonhatta kétségbe. Az Egy katonaének című versében emléket állít Egernek, a vitézi életforma már eltűnő hőskorának s önmagának is. A vers felépítésében a mellé- és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria, a reneszánsz rendje, törvényszerűsége érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám.
A vers Balassi-strófában íródott, azaz a három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik. Emellett az egész vers 3x3, tehát 9 strófából áll. A vers hárompillérű kompozíció, ez a három pillér az 1., az 5. és a 9. strófa.
Az 5. versszak a vers tengelye, ez tartalmazza a mondanivalót: „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak”. Balassi versének alcíme is ismert: a végek dicsérete, s valóban ez a dicséret a vers lényege, az önfeláldozó katonák hősiességének magasztalása.
Az 1. versszak lelkes kérdése önmagában rejti a választ is. A felkiáltásszerű szónoki kérdés elsősorban a természet harmonikus szépségével érvel a végek élete mellett, felsorakoztatva mindazt, amit a kikelet értékként az embernek nyújtani tud.
A következő szerkezeti egység (2-4. vsz.) az első strófa állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülést az ellenség elé vonulást, az éjszakai ütközetet, párviadalokat, majd a csata elmúltával a letáborozást és elnyugvást. Nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét, sőt nem titkolja, hogy ezekkel együtt szép a végek élete.
Az 5. versszak a „második pillér”. Ebben a strófában a részleteket elhagyva kiemeli a költő, hogy a katonaélet a kor legmagasabb eszménye. A 16. századi magyar humanista világnézetnek az emberség és a vitézség az erkölcsi értékei, s Balassi szemében a végek vitézeinek jellemző tulajdonságai. Balassi fedezi fel a hazáért vívott önfeláldozó küzdelem erkölcsi szépségét, mely hozzátartozott a reneszánsz emberi teljességhez.
Balassi tudatos szerkesztő művészetére vall, hogy a vers középpontjába helyezi azt a strófát, melyben az ellenségét kereső, a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti: „Emberségről példát, vitézségről formát mindennek ők adnak”. A „szép tisztesség” és a humanista „hírnév” övezi a katonákat, hiszen harcuk egyszerre jelenti az „édes haza” és a kereszténység védelmét.
A következő nagy szerkezeti egység újra három szakaszból áll (6-8. vsz.). Újra mozzanatos képeket látunk itt a katonaéletről, de az élet hangulata már gyászosabb, mint a 2-4. strófában volt. Különösen szembetűnő a hangulati-tartalmi ellentét a 4. és a 8. versszak záró soraiban. Ott: a „nyugszik reggel, hol virradt” s a „mindeneik lankadt s fáradt” még csak a csata utáni erőgyűjtést jelenti. Itt: a „halva sokan feküsznek” s a „koporsója vitézül holt testeknek” már a hősi halált mutatják.
Csillogás, tavaszi verőfény övezi a vitézek török elleni küzdelmeit, de ennek az életnek szükségszerűen bekövetkező végső állomása a hősi halál.
A „harmadik pillér”, a verset lezáró 9. strófa elragadtatott felkiáltással zengi az „ifjú vitézeknek” e világon megvalósult hírnevét, örök dicsőségét. Ez a nagy erejű érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérő képsorozatra.
Az utolsó sorban már a búcsúzó költő fájdalmas rezignációval kíván áldást és hadi szerencsét a végek katonáinak. A költő kiemeli a végvári vitézek önzetlen hazaszeretetét, önfeláldozását és példaként állítja kora magyarsága elé.
1594-ben Balassi hazatért, és beállt a végvári katonák közé Esztergomban. A török ellen indított roham során a költő lába megsérült, a seb elfertőződött, és iszony
fájdalmak közepette halt meg. Még halálos ágyán is verset írt, igaz, nem a vitézekhez, hanem az Istenhez: „Te katonád voltam, Uram, és a te seregedben jártam.”
a) Balassi Bálint indíttatása
b) Meghatározó állomások
II.
a) A végvárak élete
b) A vers szerkesztése
c) A vers üzeneteIII. A költő hősi halála
A 16. század gazdag irodalmi életében Balassi Bálint az első magyar költő, akit irodalmunk klasszikusának tekinthetünk. Tehetségével és kitűnő formaérzékével felülmúlta kora átlagköltőit. Ízig-vérig reneszánsz egyéniség volt. Életének minden eseménye hozzátartozik a reneszánsz kor világához: a vitézkedés és a szerelem, a felekezetváltoztatás vagy a házasság. Ő szólal meg először verseiben magyarul.
Stílusának jellemző sajátossága a harmónia igényéből fakad. A reneszánsz kor minden ismérve kimutatható költeményeiben: a szerelem, a haza iránt érzett szeretete. Ő mondja ki először az „Édes hazám” gondolatát. Legfontosabb forrásai: a humanista költészet, a már meglévő magyar költészeti előzmények, valamint a kódexirodalom.
Balassi 1554-ben Zólyom várában született egy arisztokrata családban, ahol kitűnő nevelést kapott Bornemisza Pétertől. Kilenc nyelven beszélt. Az európai kultúrát a nürnbergi egyetemen sajátította el. Már a Habsburg-hadseregben vitézkedett. Apját 1569-ben koholt vádak miatt letartóztatták, a család ekkor Lengyelországba menekült. Balassi, hogy a család hűségét bizonyítsa, elmegy az erdélyi fejedelem elleni hadjáratba, ahol fogságba esik. A fogság Báthory István fejedelem udvarában azonban barátsággá alakul, olyannyira, hogy az 1576-ban lengyel királlyá választott Báthoryt Balassi követte. Ezt a bécsi udvar felségárulásnak minősítette, s a családot véglegesen tönkretette. Talán ez a fájó családi háttér és Balassi humanista emberszemlélete fejlesztette ki költészetében azt a mély, hazafias érzést, melyet addig senki nem fogalmazott meg a magyar irodalomban. Ő írja le először magyar nyelven „Ó én édes hazám, te jó Magyarország”.
A korabeli európai humanista költészetben a vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott harc. A 16. században eddig csak históriás énekek szóltak a katonákról, ezek epikus anyagát alakítja át Balassi vitézi énekeiben.
A versek témája a végvári vitézek dicsérete, a vitézi élet bemutatása. Balassi maga is katonáskodott, tehát alapos, pontos és hiteles képet tudott festeni a végek életéről.
Mátyás virágzó országa véres csatatérré változott. Magyarország 1541-ben három részre szakadt, a magyarokat a német és a török is sanyargatta, a török további terjeszkedésével szemben elszánt védekezés folyt. A késői feudalizmus kora, amikor Magyarországot a feudális erők növekedése, a polgári erők gyengülése, az ipar lassú és hiányos fejlődése jellemezte. Mindezt a reformáció egyre nagyobb terjedése zavarta meg.
Balassi felismerte Magyarország történelmi szerepét, felelősséget érzett hazájáért, a kereszténységért, a törökök visszaszorításáért.
Balassi 1579-ben végvári katonának állt Egerben. Viszontagságos évek után (házasság, perlekedés, a Losonczy Annával való szakítás) 1589 nyarán Lengyelországba bujdosott.
Távozása előtt írta az Egy katonaének című vitézi énekét, melyben a végvári vitézeknek állít örök emléket.
A haza eddig hiányzott költőnk szótárából, a szülőhaza csak most szépül „édes hazává”, mikor már hazátlanná vált. Az emlékek idézése kirostálta múltjából mindazt, ami szégyellni való volt, s a jelen szomorúságával szemben felragyogtatta élete valóban múlhatatlan értékeit. A költő katonai-vitézi erényeit senki sem vonhatta kétségbe. Az Egy katonaének című versében emléket állít Egernek, a vitézi életforma már eltűnő hőskorának s önmagának is. A vers felépítésében a mellé- és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria, a reneszánsz rendje, törvényszerűsége érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám.
A vers Balassi-strófában íródott, azaz a három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik. Emellett az egész vers 3x3, tehát 9 strófából áll. A vers hárompillérű kompozíció, ez a három pillér az 1., az 5. és a 9. strófa.
Az 5. versszak a vers tengelye, ez tartalmazza a mondanivalót: „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak”. Balassi versének alcíme is ismert: a végek dicsérete, s valóban ez a dicséret a vers lényege, az önfeláldozó katonák hősiességének magasztalása.
Az 1. versszak lelkes kérdése önmagában rejti a választ is. A felkiáltásszerű szónoki kérdés elsősorban a természet harmonikus szépségével érvel a végek élete mellett, felsorakoztatva mindazt, amit a kikelet értékként az embernek nyújtani tud.
A következő szerkezeti egység (2-4. vsz.) az első strófa állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülést az ellenség elé vonulást, az éjszakai ütközetet, párviadalokat, majd a csata elmúltával a letáborozást és elnyugvást. Nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét, sőt nem titkolja, hogy ezekkel együtt szép a végek élete.
Az 5. versszak a „második pillér”. Ebben a strófában a részleteket elhagyva kiemeli a költő, hogy a katonaélet a kor legmagasabb eszménye. A 16. századi magyar humanista világnézetnek az emberség és a vitézség az erkölcsi értékei, s Balassi szemében a végek vitézeinek jellemző tulajdonságai. Balassi fedezi fel a hazáért vívott önfeláldozó küzdelem erkölcsi szépségét, mely hozzátartozott a reneszánsz emberi teljességhez.
Balassi tudatos szerkesztő művészetére vall, hogy a vers középpontjába helyezi azt a strófát, melyben az ellenségét kereső, a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti: „Emberségről példát, vitézségről formát mindennek ők adnak”. A „szép tisztesség” és a humanista „hírnév” övezi a katonákat, hiszen harcuk egyszerre jelenti az „édes haza” és a kereszténység védelmét.
A következő nagy szerkezeti egység újra három szakaszból áll (6-8. vsz.). Újra mozzanatos képeket látunk itt a katonaéletről, de az élet hangulata már gyászosabb, mint a 2-4. strófában volt. Különösen szembetűnő a hangulati-tartalmi ellentét a 4. és a 8. versszak záró soraiban. Ott: a „nyugszik reggel, hol virradt” s a „mindeneik lankadt s fáradt” még csak a csata utáni erőgyűjtést jelenti. Itt: a „halva sokan feküsznek” s a „koporsója vitézül holt testeknek” már a hősi halált mutatják.
Csillogás, tavaszi verőfény övezi a vitézek török elleni küzdelmeit, de ennek az életnek szükségszerűen bekövetkező végső állomása a hősi halál.
A „harmadik pillér”, a verset lezáró 9. strófa elragadtatott felkiáltással zengi az „ifjú vitézeknek” e világon megvalósult hírnevét, örök dicsőségét. Ez a nagy erejű érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérő képsorozatra.
Az utolsó sorban már a búcsúzó költő fájdalmas rezignációval kíván áldást és hadi szerencsét a végek katonáinak. A költő kiemeli a végvári vitézek önzetlen hazaszeretetét, önfeláldozását és példaként állítja kora magyarsága elé.
1594-ben Balassi hazatért, és beállt a végvári katonák közé Esztergomban. A török ellen indított roham során a költő lába megsérült, a seb elfertőződött, és iszony
fájdalmak közepette halt meg. Még halálos ágyán is verset írt, igaz, nem a vitézekhez, hanem az Istenhez: „Te katonád voltam, Uram, és a te seregedben jártam.”
(Forrás: Varga Zsuzsanna: Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig 58-60. o. – Szerkesztette Maczák Edit - ITEM Könyvkiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése