2012. márc. 3.

Balázs Béla: A mi éjszakáink



Nappali út, a mi életünk útja:
Holnapunk látjuk s a holnaputánt is.
Hanem mi ketten, mi mégis várunk,
Jelentett nekünk a találkozásunk
Jövendő csodákat.

Nappali utunknak mentén az éjek:
Óriás, csillagos barlangok állnak.
Mélyükbe nem látunk. Csodaigéret
Dalol a sötétben engem és téged.
És mi betérünk.

Kalandor kincsásók, indulunk ketten
Beljebb meg beljebb a barlangos éjbe.
Dobogó szivünkben lobog lámpa,
Lelkünket legyinti denevér szárnya.
Csoda fog jönni.

Szemünk már tükrös, az ajakunk száraz,
Szomjunk is, szavunk is elfogyott régen.
Halkuló kocsmában fárad a vágyunk.
Beljebb még, beljebb. Még virrasztunk, várunk,
Valami lesz még.

Elhajtott álmunknak kisért a lelke.
Valahol elmentünk valami mellett.
Tulnan már piroslik barlangunk szája.
Csendesen, dacosan, köszöntünk rája:
Üdvözlégy, hajnal!

(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel – Versek és novellák 87. old. – Válogatta, szerkesztette és az előszót írta Radnóti Sándor – Magyar Helikon 1975.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése