Ember emlékezzél az szomorú halálról,
Emlékezzél az halálnak rövid órájáról;
Emlékezzél emberi állat, ingyenmajd meg kell halnod!
Ember elváltozik, mint az mezei virág,
Holval reggel megvirágzik, estvére elhervad;
Emlékezzél emberi állat, ingyenmajd meg kell halnod!
Mezítelen jöttél az te anyád míhéből,
Földből lettél, ismét ingyenmajdan földdé lészesz;
Emlékezzél emberi állat, ingyenmajd meg kell halnod!
Senki azt nem tudja, holott lészen halála,
Az óráját, az idejét senki nem tudhatja;
Emlékezzél emberi állat, ingyenmajd meg kell halnod!
Azért vigyázzatok, mint az Krisztus megmondta,
Mert nem tudjátok, hogyha reggel avagy estve leszen;
Emlékezzél emberi állat, ingyenmajd meg kell halnod!
Az Krisztus az élet és ő az feltámadás,
Az kik őtet hitvel várják, meg nem csalatkoznak,
Emlékezzél emberi állat, ingyenmajd meg kell halnod!
Azért szükség nekünk ezekről emlékeznünk,
Várjuk vígan halálunkra az istennek fiát.
Emlékezzél emberi állat, ingyenmajd meg kell halnod!
(Forrás: Az elmúlástól tettenérten 24. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót írta Z. Szabó László - Kozmosz Könyvek, Bp. 1983.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése