Fazekakat drótoztatni,
Cserép edényt fódozgatni,
Senki sem ád ma nékem?
Én sokféle szép munkákat
Készitek, drótbol hurkokat,
Mire apám tanított,
És jusba nekem hagyott.
Ha éltére emlékezem,
Forró könnyeim peregnek,
Mert ő felnevelt engem,
Bánattal teljes a szívem,
Mert apám nyugszik rég földben
hideg hant födi testét
Árván hagyta gyermekét.
Szenvedek éhet, s hideget,
Mert csak rongy födi testemet,
Éjszakról fuj hives szél.
Szomoru az én életem
Nincs ki vigasztaljon engem,
Kitől kérjek kenyeret,
Mert jó apám nincs többet.
Fazekakat drótoztatni
Senki sem ád ma dolgozni?
Ah! pedig mint éhezem,
Vendég háznál itt kiáltok:
„Fazekakat drótozgatni”
Ajtó küszöbén megállok
Munkát, vagy enni adjatok.
pecsenyék mint gőzölögnek,
Kutyák a konyhába jönnek,
Mily jól élnek itt ezek.
Hát senki sem szán meg engem?
Darab csontot ki ád nekem?
Mert különben elvesztem,
Erőm és egész kedvem.
Szép gyermek meglátott engem;
Hallom anyjánál kér értem
Alamisnát hogy adna.
Egek ime teli kézzel
Jön az angyal nagy örömmel,
Atyám te küldéd őtet
Atyám te küldéd őtet!!
(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 44. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése