2012. jún. 21.

Kisfaludy Károly szerelme


Löffler Nina - Daguereotyp kép után

 
Boross Mihály hírlapírónak alkalma volt közelebb néhány érdekes ereklyének nyomára akadni, melyek Löffler Nina, Kisfaludy Károly egykori szerelmének hagyatékában maradtak fenn, s amelyeknek mai tulajdonosa néhány érdekes adatot is mondott el ez ereklyékre vonatkozólag. Ez ereklyék közül néhányat Boross Mihály lerajzolás végett szerkesztőségünknek átadván, azoknak hű mását itt közöljük, az átadó következő följegyzéseivel:

*

A fölfedezett ereklyék legértékesebbje egy kis halványkék táska, acél-láncon, melyet Kisfaludy Károly Ninának születésnapjára küldött. E táskában voltak a következő tárgyak:

C. Kisfaludy kéziratú kis domború nyomású névjegy-lap, melynek jobb és bal alsó sarkán egy-egy ülő helyzetű szfinx, köröskörül gyümölcs- és virágfüzér van préselve.

Kisfaludy acélmetszetű arcképe, Hoffmann műve, a költőnek ismert, elterjedt arcképe.

Nina emlékkönyve, melynek egyik lapján Kisfaludy Károly következő emléksorai vannak:

Gesundheit verlängere dein Leben
Und Freude verkürze die Zeit.


Kisfaludy Károly névjegye

Kisfaludy Károly emléksorai és ibolyája Nina emlékkönyvében

Egy kis lila színű ibolyát ragasztott ez albumlap bal sarkára. Már csak romjai vannak meg a virágnak, de milyen sokat mond ez a néma virág!

A táskában volt még egy üdvözlés Kanállosi Löffler Josephin, Nina édes anyja nevenapjára:

Tiszteletre méltó
Tekéntetes Asszony!
Mái napon hogy el-érte
Neve Napját, örvendek
Tiszteletbül ma érette
Egy kis Oltárt emelek
Azon nyujtok Áldozatot
Buzgó szivbül éltéért.

A papiros, amelyre Kisfaludy ezt írta, tűvel átszúrt barokk díszítéssel van keresztezve, s nagyon gondos munkának látszik.

Értékes ereklye még egy selyemből készült nagy virágállvány, közel fél méter magas, gömbölyű üvegbúra alá rejtve. Ennek virágai között évekig megvolt Kisfaludy németül írt ajánlása Ninához. Valószínűleg akkor tűnt el, mikor a búra eltörött, s avatatlan kéz nem ismerte föl a tárgy értékét és az enyészetnek dobta oda.

Előkerült Nina imakönyve, s ebben néhány német vers. (E versek nem látszanak Kisfaludy Károly szerzeményeinek. Szerk.) Kisfaludy Károlynak egy hajfürtje, összetéve Nina hajával. Ezt igazi ereklyeként őrizte Nina, s később Nina nővére, Josephin; Nina fivérének, Kanállosi Löffler Ferdinándnak arcképe, mely már orosz tábornoki ruhában ábrázolja a később orosz szolgálatba átlépett férfiút; Kisfaludy temetésekor letépett virágok, s egy csomó fű a sírhantjáról 1830-ból.

Kiválóan érdekes az a daguerrotyp kép, mely Ninát ábrázolja.

Nina emlékkönyvébe, melyben Kisfaludy német emléksorai vannak, az akkori társaságnak sok nőtagja írt emléksorokat, persze mind németül. Kis acélmetszetek vannak az egyes lapok között, s minden acélmetszetnek megfelelően egy-egy emléksor acélba metszve, találó megjegyzés a képre. A képek körül itt-ott szintén szép sorok vannak írva. Maga a könyv kívülről sötétvörös bőrkötés, acél sarkokkal, címlapján acél lanttal. A lapok arany metszésűek.

Az emlékkönyv utolsó két levele össze volt ragasztva; ámde az idő szétválasztotta, s ott Nina kezétől németül van bejegyezve Kisfaludy halálának napja: 1830. november 21. és a temetés napja: 1830. november 23.

Boross Mihály


*

Bemutattuk e közleményt Bánóczi József úrnak, Kisfaludy Károly életrajza írójának, fölkérve őt, ki legtüzetesebben foglalkozott Kisfaludy életrajza megírása alatt a költőre vonatkozó adatokkal, hogy, mint e tekintetben elsősorban illetékes, legyen szíves lapunk részére följegyezni e közleményre vonatkozó véleményét. Bánóczi József úr kérésünkre a következőket írta:

Az elmúlt idők kiváló férfiainak életére vonatkozó minden közlést érdeklődéssel fogad a hálás utódok kegyelete s bizonyára helyén van ez az érdeklődés Boross Mihály adataival szemben is, amelyek egy oly férfiúról szólnak, ki tehetsége gazdagságával, munkája és műveltsége sokoldalúságával elmúlhatatlan érdemeket szerzett irodalmuk körül.

Ami Boross Mihály adatait illeti, tény, hogy Kisfaludy Károly szerelmes volt Ninába, akinek, valamint egész családjának nem Kanállosi, hanem Löffler volt a neve. A mai Deák Ferenc és Miatyánk utca sarkán a múlt század húszas éveiben egyemeletes ház állott, melynek emeltét Löffler Jakab orvos lakta. Ez két szobát albérletbe adott s 1822-ben Kisfdaludy Károly ideköltözött. Dr. Löfflernek egy fia és három leánya volt. A költő csakhamar megszerette a művelt családot s mindennapi rendes látogatójuk volt. A lányokat rajzolni tanította s különösen a két kisebbik úgy odaszokott Kisfaludyhoz, hogy ha anyjuk egyikét-másikát nem találta, mindig Kisfaludy szobájában kereste. A legidősbik, Nina, tartózkodóbb volt ugyan, d a költő vele is elenyelgett s közönségesen nem is nevén szólította, hanem „Oberälteste”-nek hívta. Csakhamar benső barátság, majd szerelem fejlődött köztük s 1825 végén – mint Kisfaludy személyes ismerőse, a már elhalt Zsivora György velem közölte -, a budapesti írói körökben nyíltan beszélték, hogy Kisfaludy elveszi Löffler Ninát. Boross Mihály szerencsés kezének sikerült a szép zsidólány hiteles arcképét megtalálnia, s bizonyára érdeklődéssel tekintjük a telt, kerek formákat, a derült arcot, a mosolygó, jóságos szemeket.

1826-ban Kisfaludy forma szerint megkérte Nina kezét; a leány ekkor 20-21 éves lehetett, a költő 38 volt. Mint Nina legkisebbik húgától, Jusephine-től, Ellinger Ágostnétól 1882-ben megtudtam, nénje azért nem ment Kisfaludyhoz, mert dr. Löffler azt mondta leányának, hogy nem szívesen látná, ha kitérne, s Nina mindenek fölött atyja kedvében akart járni. Ebben megnyugodhatunk, ámbár két oly tényre utalhatni, melyek más okokra engednek következtetni. Mindenek előtt: dr. Löfflernek majdnem egész családja kitért; kitért fia, Ferdinánd, az orosz katona, kitért Josephine; de kitért utóbb maga Nina is, aki a harmincas évek elején kiköltözött bátyjához Szentpétervárra, ahol tudtommal meg is halt. A másik tény, hogy Kisfaludy a kikosarazás után is megtartotta lakását a Löffler-családnál. Valószínű azért, hogy 1826-ban Nina nem is utasította vissza Kisfaludyt, hanem mert a költőnek sem vagyona, sem biztos jövedelme vagy állása nem volt, abban állapodhattak meg, hogy – várnak. Nem akarom ezt tovább fűzni. Csak a befejezését mondom el. A költő 1829-ben, végképp lemondván Nináról, barátjával, dr. Forgóval együtt bérelt a mai Mária Valéria utca és Kishíd utca sarkán lakást s midőn egy évvel később nagy betegen fekszik, Nina a kis Josephinnel már a szülők tudta nélkül keresi föl haldokló barátját.

Ami Kisfaludynak Nina Emlékkönyvé-ben bejegyzett két sorát illeti, ezek oly általános, oly konvencionális tartalmúak, hogy azt kell hinnünk, hogy ismeretségük elejéről származnak. Végül: mikor Nina kivándorolt, kétségtelen, hogy magával vitte Emlékkönyvét; tehát valószínűleg halála után küldhették vissza, s nincs kizárva, hogy egyéb becses ereklye is visszakerült azokon kívül, amiket Boross Mihály a cikkében fölsorol. Ezekről is érdemes volna többet tudni. Nevezetesen: Nina imakönyve zsidó-e, vagy milyen vallású? s milyen nyelvű? Nina Oroszországban férjhez ment s midőn én 1882-ben Pesten maradt húgától kérdeztem, nem fordulhatnék-e nénjéhez egy pár adatért, a válasz az volt: ne tegyem, mert Ninának fáj, ha Kisfaludy nevét csak említeni hallja is, bár hírneve terjedését titkolt örömmel kísérte mindig.

Mindezekről ugyan elég részletesen írtam Kisfaludyról szóló kétkötetes munkámba. De ki ér rá könyveket olvasni? Talán több szerencséje lesz e cikknek, ha egyébért nem, Kisfaludyért, meg a „Vasárnapi Újság”-ért.

Löffler Ferdinánd (Nina fivére) mint orosz tábornok - Fénykép után




(Forrás: Vasárnapi Újság 47. évf. 3. sz. 1900. jan. 21.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése