Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

I.

a)        Puskin főbb művei

b)        A száműzetés

II.

a)        Az Anyegin keletkezése

b)        A mű szerkezete

c)         Jellemek:

            -          A „felesleges ember”

            -          Tatjána

            -          Lenszkij és Olga

            -          Puskin

d)        Stílus

e)        Verselés

III.

a)        Összegzés

b)        A mű utóélete

c)         Puskin sorsa

Puskin (1799-1837) az orosz nemzeti irodalom megteremtője. Mindhárom műnemben, számtalan műfajban alkotott. Híres drámája a Borisz Godunov. Pályafutását a Ruszlán és Ludmilla című verses mesével kezdte, melynek hasonló szerepe van az orosz irodalomban, mint Petőfi János vitézének a magyar irodalomban.

Politikai radikalizmusa (a dekabristákkal állt kapcsolatban) és lázadó hangú versei miatt I. Sándor cár a Kaukázusba száműzte. Itt születtek az úgynevezett déli elbeszélő költemények: A kaukázusi fogoly, A bahcsiszeráji szökőkút és a Cigányok. Puskin a száműzetés alatt beutazta egész Dél-Oroszországot, a Kaukázust és a Krím-félszigetet. Az utazások élményeiről szóló műveiben erős byroni hatás vehető észre. Puskinnak példaképe volt az angol költő: romantikus tájképeiben, stílusában, formai megoldásain, jellemeiben és a kiábrándultság-élményében is.

Fő művét, az Anyegint is száműzetésében írta, melyet éveken át javítgatott. Végül az utolsó változat 1833-ban jelent meg. Anyegin története befejezetlen, töredékes. Ennek oka egyrészt a romantikusokra oly jellemző szándékos befejezetlenség, másrészt Puskin életútjának, világ- és irodalomszemléletének változásai is nyomot hagytak a verses regényen.

Az Anyegin romantikus verses regény, amelyen Byron hatása érződik. Ugyanakkor a 19. századi orosz élet „enciklopédiája” is, hisz a szerző az orosz vidék és a város életét, az orosz nemesség üres, céltalan életét, az útviszonyokat, a társadalmi helyzetet egyaránt bírálat tárgyává teszi művében.

Kitalált mese s rejtett önéletrajz egyben: összefonódik benne a fikció (képzelő erő) és a valóság, művészet és élet. Nemcsak Anyegin sorsa olvasható a lapokon, hanem a szerző önvallomása is. Így van a műnek egy epikus hőse (Anyegin) és egy lírai hőse (Puskin).

Az Anyegin szerkezetileg nyolc fejezetre tagolódik.

Az I. fejezet Anyegin bemutatása, eddigi életútja. A szerző a főhőst végigvezeti korának jellegzetes orosz nemesi életútján. Anyegin először a városi aranyifjak életét éli: nagy társasági életet, bálokba, színházba jár, mulatozik. Majd kiábrándul ebből az életből és külföldre készül, de nagybátyja halála után vagyont örököl, ezért vidékre utazik. Puskin elmondja, hogyan ismerkedett meg Anyeginnel, barátok lettek. Ő az, aki őrzi Tatjána levelét, s ő is fordította le oroszra franciából.

A II. fejezetben Anyegin falusi földesúr. Bemutatásra kerül a Larin család, és itt szövődik baráti kapcsolat Anyegin és Lenszkij között. Anyegin először lelkesen reformgazdálkodásba kezd, de ezt is hamar megunja. A vidéki nemesi életforma is unalmas számára.

A III. fejezet Anyegin első látogatása Larinéknál. Megismerjük Olgát, akibe Lenszkij szerelmes, és Tatjánát, aki azonnal beleszeret Anyeginbe, és őszintén be is vallja szerelmét, levelet ír Anyeginnek.

A IV. fejezetben Anyegin elutasítóan válaszol Tatjánának. Azt látjuk, hogy Anyegin képtelen és méltatlan a szerelemre, a házasságra, ezért visszautasítja a lány közeledését. Visszasüpped falusi magányába. Ezzel ellentétben Puskin bemutatja Lenszkij és Olga tiszta szerelmét.

Az V. részben Puskin a realizmus pontos ábrázolásával festi le az orosz tél viszontagságait, és a romantika finom eszközével vetíti elő Tatjána baljós álmában a tragédiát. Majd Tatjána névnapi ünnepségére összegyűlő vendégsereget vonultatja fel, ahová rosszkedvűen érkezik meg Anyegin, és hogy világfájdalmát enyhítse, Lenszkij bosszantására folytonosan Olgával táncol. A romantikus szenvedélyű Lenszkij dühében a párbajt fontolgatja, hiszen a kor becsületkódexe szerint kénytelen párbajra hívni barátját.

A VI. rész a párbajt írja le. Előtte még tanúi lehetünk annak, ahogyan Lenszkijt rossz előérzet gyötri. Búcsúzik az élettől, Olgától. Lenszkij és Anyegin is tudja, hogy őrültség, amit tesznek, hiszen nem ellenségek, ki kellene békülniük, de egyikük sem képes megtenni a kezdeményező lépést. Anyegin a párbajban megöli legjobb barátját: Lenszkijt. A lelkiismeret-furdalástól vezérelve elhagyja a vidéket.

A következőkben azt látjuk, ahogyan Tatjána szenved Anyegin távolléte miatt, ezért a Larin család elhatározza, hogy a telet Moszkvában fogja tölteni. Itt domborodik ki, hogy ez az egyszerű, mély érzésű, nyíltszívű lány mennyire kötődik az érzelmeihez, a természethez. A család Moszkvába utazik. Egy bálon Tatjána megismerkedik egy tábornokkal és feleségül megy hozzá.

A befejező rész Puskin önvallomása: egy pétervári estélyen vagyunk. Többévi utazgatás után megjelenik Anyegin. A házigazda a tábornok és felesége, Tatjána. Most Anyegin lesz szerelmes Tatjánába, levelet ír hozzá, de választ nem kap. Néhány hónap után felkeresi Tatjánát, aki megvallja, hogy még most is szereti Anyegint, de hű marad férjéhez és szerelme emlékéhez is.

Az egyszerű történetet bonyolult műben mondja el az író. Puskin egy új embertípust teremt: a „felesleges ember” típusát, aki képtelen bármit kezdeni életével, nincsenek céljai, minden környezetben idegenül mozog, hiányzik belőle az elszántság, az akarat, s bár nem akar ártani, mégis rosszat cselekszik. Anyegin romantikus kiábrándultsága nem romantikus póz, hanem az orosz valóságban gyökerező valódi érzés.

Tatjána is alaptípus, a hagyományok ellen lázadó, önmagát képviselő és vállalni merő, eszményített orosz nő. Szíve tele van érzékenységgel, líraisággal, pátosszal, de uralkodni is képes önmagán, felül tud emelkedni érzésein. Érzéseiket, gondolataikat tekintve Anyegin és Tatjána az „igazi” emberek, mégis Lenszkij és Olga azok, akik a 19. századi Oroszország jellegzetes alakjai. Naivak, álmodozók, romantikusak. Míg Anyegin tisztán látó realista, Lenszkij romantikus optimista. Titokzatos szereplője a történetnek maga a szerző is, aki hol Anyegin jó barátjaként, hol Tatjána levelének őrzőjeként mag is jelen van saját művében.

Puskinnak fontos írói eszköze az irónia. Sokszor kigúnyolja szereplőit, néha még önmagát is. Ironikus megjegyzéseket fűz Tatjána leveléhez.

Másik fontos eszköze a sok-sok jegyzet, függelék, melyek nemcsak kiegészítik, magyarázzák a szöveget, hanem annak szerves részét alkotják.

Az Anyegin-versszak 14 sorból áll. Ezek jambikus lejtésűek, 9 és 8 szótagosak. A rímképlete: abab ccdd effe gg.

Puskin a realizmus jegyében szemlélte a romantikát. Az Anyegin a romantika és a romantikus életmagatartás bírálata. A romantika és a realizmus a korstílus jelentéskörében kiegészítik egymást, életmagatartásként azonban ellentétesek.

Csajkovszkij 1878-ban dolgozta át az Anyegint operává.

Puskin minden művét anyanyelvén, oroszul írta, megteremtve ezzel az orosz irodalmi nyelvet.

Puskin 1830-ban került vissza Pétervárra a száműzetésből. Hamarosan megnősült. Felesége rendkívül szép és kacér nő hírében állt. A társasági körök hírbe hozták egy francia tiszttel. Puskin, hogy megvédje felesége becsületét, kihívta párbajra, amelynek során halálos sebet kapott. 38 évesen zárult le földi élete. A sors furcsa fintora, hogy író és hőse hasonló halált halt.

(Forrás: Házi dolgozatok könyve – A romantika irodalmából 27-29. old. – Szerkesztette Maczák Edit - ITEM Könyvkiadó)