2016. nov. 24.

Roboz István (1826-1916): Ember vagyok...





Ember vagyok... eldobom tollamat,
Hogy e szót lemerte festeni!
kacagd ki zord világ, kacagd ki e szívet,
Melly láng nélkül is tud érzeni.
Ember? dehogy ember, - üres agyagszobor,
Mellyet vágy, s remény-zaj ostromot mindég;
Élő kép, hol nem tör célra az ész;
s fásult kebelben az árnyék élet
Elszórt, hamvadó szikrája ég. –
Por az ember. Kígyó benn a lélek,
Melly mindig a jövő kövét fujja,
S a kirabolt, tünő multra sziszeg.

Ember vagyok... nézzétek meg bölcsőm.
Mellyet összetört a mult idő.
Ember vagyok, próféta a multból;
Homlokomon ragyog a jövő.
Mit beszélek? hisz a jövő könyvét
Csukva tartja az isten keze;
Multba lát csak, multba lát az ember, -
S ha próbálná kinyitni a jövőt,
Megkövül a próféta lelke.
Por az ember. Gondolkodó sár rész.
- A por irigykezik, busul, remél, -
S e sártömegben gyémántkő az ész.

Ember vagyok... játéka a sorsnak:
Ki csalt vető tükre a valónak.
Bölcs, ki látva hisz csak, s még is
Fényes gondolatra dülő házat épit.
Ki ront, egekbe lát, maga ördög, -
S gyarlóságban másokat üdvezit,
Ki láncra veri a bálványimádókat:
S maga szentségtörő templomában
Hamis isteneket farag.
Ez tehát az ember e világon.
Pedig ember még csak egy született,
S hogy ne legyen szent hit itt a földön,
Abban a szentnek mondott korban
A kalmárvilágtól megfeszítetett.

Ember vagyok... igy csufol a világ.
Éretlen gyümölcs az élet fáján.
Mellyben irigység, düh, szenvedély,
S elégedetlenségnek férge rág.
Ember vagyok ott, hol nem birálhat az ész;
S a sziv minden igéje semmiségbe vész. –
Hol a gyönyör eltakart arccal jár:
S a bánatban csordultig a pohár.
Hol nem jut sugár a lélek börtönébe,
S nincs a szivnek más, mint megakadt ütése.

Ember vagyok... sárból faragott kép,
Maroknyi hazában világpolgár.
Kire – oh mert dicsőn élt és küzdött –
Az égnek legfényesebb napja vár.
S tudjátok é, mi lesz a vánkosom
Siromban, ha lesujt a fájdalom,
S mint világpolgár ha meghalok???
Koporsómban egy kis darab fátyol,
Mit jelül viszek el e világról,
Hogy még a másvilágon is gyászolok. -

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 16. sz. jan. 19. szombat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése