2016. nov. 24.

Várnai Zseni: Szép régi táncaink (1954)







Szép, régi táncaink új életre kelnek,
nagyapák, unokák együtt énekelnek,
fiatalok léptét vezetik a vének,
tüzes, mint az óbor ez a tánc és ének.

Mint mikor a madár fiait tanítja,
s szárnyait előttük repülésre nyitja,
úgy mutatják most az öregek a táncot,
a múlt parazsából lobbantva új lángot.

Arcukat a virtus fiatalra festi,
minden lépésüket érdemes ellesni,
nézi is, lesi is a sok lány, legényke,
lobog az ifjú vér a tánc ütemére.

Hej, ezek a táncok mi mindent regélnek,
bennük a kavargó indulatok élnek,
majd meg a reménység pásztortüze lángol,
míg egy öreg tündér a párjával táncol.

S el nem apad bennük a szép nóták árja,
topog az ifjú nép türelmetlen lába,
már alig várják, hogy táncra kerekedve
új bort önthessenek a régi serlegbe.

De az öregek csak önfeledten járják,
a lassút, a gyorsat még meg is cifrázzák,
egyszer a lépésük erre-arra lengő,
majd meg olyan, mint a szélborzolta erdő.

Viharzik a nóta, villámok cikáznak,
dübörgik a ritmust a táncoló lábak,
mint a szilaj mének a pusztai szélben,
mikor még betyár ült a pejló nyergében.

A régmúlt időket bolygatja az ének;
útszéli csárdában isznak a legények,
szívükben szerelem meg fekete bánat,
és a kesergésből vad vigalom támad.

Pendül a cimbalom, hívogat a táncra,
repül a csaplárné százrétű szoknyája,
villog a fehér gyolcs, dübögnek a lábak,
sohase lesz vége ennek a nagy táncnak.

Sohase lesz vége! új ifjúság táncol!
új tüzeket éleszt a régi parázsból,
lobog a szép lányok selyemsuhogója,
mintha táncos lábuk szárnyat kapott volna.

Libben a pántlika, csillog a kaláris,
az ősrégi táncot eltanulták máris,
olyan, mint a régi, de mintha szebb lenne,
boldog életérzés fényesedik benne.

Karcsú derekukat kihúzzák a lányok,
más most a nézésük, más a fejtartásuk,
szemük a legénnyel dévajkodva játszik,
s tánc közben csillogó gyöngysorfoguk látszik.

Nincs többé szenvelgés, szolgai alázat,
ez a dal, ez a tánc könnyű szárnyon szállhat,
szállhat, mint a pille napsütötte réten,
soha még a népünk nem táncolt ily szépen!

Forrás: Várnai Zseni: Vers és virág – Versek, 1945-1972. Szépirodalmi Könyvkiadó 1973.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése