Óh a sötét éjjel!
Oh azok a komor, settenkedő árnyak!
Villámló rejtelme két fekete szemnek –
Imádlak, imádlak!
Elhagytam a napot –
Hivalkodó fénye az erős sugárnak
Perzselte a lelkem. – Nem kell a nap többé.
Jöjjenek az árnyak.
Halk, suhanó árnyak –
Fejem öleljétek, álmam virrasszátok.
Két fekete szemnek rejtelmes villámát
Reám cikázzátok!
A feledés mézét
Hideg ajkatokkal álmomba lopjátok,
Én hűtlenségemért, elmult szerelmemért
Hogy ne érjen átok...
Forrás: Irások könyve 1905. II. évf. 1. sz. 1905.jan.1. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése