Gálfi Sándor: Székely dalok

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

I.

Kereszturon az Alszegben,

Három galamb egy fészekben,

Egyik tarka, a más fejér,

A harmadik, a legszebbik, aranyat ér.

Ki van a házok meszelve,

Az utcza is megseperve,

Vig dolog lesz ott mulatni,

Galambokkal, szép lyányokkal sétálgatni.

Kettőnek van bóbitája,

A harmadik még csak várja,

De ha várja, megtalálja,

Magam leszek, ha csak élek, annak párja.

Galamb leszek az Alszegbe’

Berepülök a fészekbe,

Sem a fejért, sem a tarkát,

Megkeritem, s elrepitem azt a barnát.

II.

Most kezd mállni* a cseresznye

Már a rigó megcsipdeste,

Gyenge a lyány, cak gyerek még,

Már is vijják a legénykék.

Ha vijják is, isten neki,

Csak a kapun ne járna ki,

Éjfél tájig a fonóba,

Hajnalig a tánczolóba.

Kicsiny lyánynak kicsiny esze,

De nyakig ér a szerelme,

Nyakig érő szerelemből,

Holtig tartó gyötrelem nől.

III.

Ha én virág volnék,

Rózsafa virága,

Szép legény tüzne fel

Engem kalapjába.

Ej! de büszke lennék

Lenevetném őtet,

Hogy kész akarattal,

A fejére ültet.

De ha szép galambom

Barna babám lenne,

Ki engem leszedvén

Kalapjába tenne,

Lehajolnék hozzá

S azt sugnám fülébe,

Hogy ültessen engem

Gyenge kebelébe.

Gyenge kebelében

Addig hallgatoznám

Míg dobogó szíve

Titkát kitanulnám.

Haj! ha megtudnám, hogy

Igazán szeretne...

Boldogabb virágszál

Nálam nem lehetne.

*) Szint venni fel, zsengülni

Forrás: Szépirodalmi Figyelő II. évf. 6. szám 1861. dec. 12.