(Az eredeti helyesírás megtartásával!)
Közte sűrü kénynek, fájdalomnak,
Lyányka, lyányka, nyugszom kebleden,
Gyakran Lethe’ lankadási nyomnak,
Gyakran védő karjain angyalomnak
Uj örömfény terjed létemen.
Szenvedünk ’s bár nyúgodalmat kérek,
Vérző búnkat még is ölelem;
hidd-el azt, a’ bú ’s öröm testvérek
’S kényben úsz e’ jóltevő tündérek’
Szép körében képzet ’s értelem.
Meg ne bánd ha könnyeid hullának,
Néma könnyek Eros’ karjain;
Meg ne bánd, mert szép napok valának,
Mellyek Eros’ karja közt folyának
Míg szendergél költőd’ dalain.
Égi lángot szívtam ajkaidról,
Égi lánggal szívtad csókomat;
Felderűlt a’ fátyol titkaidról,
Újabb álom szállt-fel álmaidról
’S szebb remény a’ láthatár alatt.
Álom és remény, éltünk’ vezéri,
Tartnak fáklyát végczélunk felé,
Szívünk a’ valót távol kiséri
’S megcsalatván néha, bár eléri,
Csalfa bájalakkal váltja-bé.
Dőljünk a’ jelenlét’ hív ölébe,
Légyen álom, légyen csalfa kép;
Tán, ha vígan szállunk ellenébe,
Nem borúl szép arcza gyászleplébe
’S mirtus-ágat fürteinkre széd.
Forrás: Társalkodó 2. szám 1832. január 7. Pest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése